Vernyik László: CSENDET SZŰRÖK ÁT…

Csendet szűrök át a békességen,
az érzelmeimet időszitán.
Randa sebet ütve a szépségen,
az a heg, nevem is megőrzi tán!

Vakolatlan, pucolatlan házak,
hová nem léphetnek előkelők.
Hol dalomra táncolnak csontvázak,
s szavamra nyílnak sírok, temetők.

Ez az ország nagy az én szívemben!
S ha akad zsebemben néhány garas,
majd felettem madárrajként rebben
az éjszaka, a szép holdsugaras!

Bitóknak, s egyéb vesztőhelyeknek
árnyékában térít a verselés!
Vers nélkül a Minden sem lehet meg!
Vers nélkül már a minden is kevés…

További bejegyzések