Ott kint már térdig ér a félhomály.
A sötét sunyin les rá a tájra.
A józan elme várja, komponálj
tiszta dallamot a görbe fákra.
Firkászok szennyes kezüket mártják
tollhegyenként a varázsigékbe.
S megrepednek a szivárványhártyák…
Abrakadabrák,…a láp lidérce…
És szólamok, és hamis frázisok
sejtetik veled, hogy vége van már!
S te tudod jól, hogy minden fájni fog,
korábban, mint sem, hogy megfogannál!
Megölnek, ha írsz, ha hitet teszel!
Ha rájuk vallasz koholt perekben.
S bár egy egérrel egy tálból eszel,
megteszik másokkal, de veled nem!
Radnóti halott, Ady a földben…
Attilát sínre lökték ördögök…
S most én, aki nem születtem könnyen…
de születtem, ezért most én jövök.
Az én szavam egy a hallgatással!
S ha elhallgatnék egy világ mögött
felsírna szent élniakarással
……………………………
Betlehem csendjében egy Újszülött
