Észreveszlek az ajtóban,
megmutatom ahol élek.
Nézed az omladozó falakat;
A falakat, amik tragédiákat
Hallgattak éveken
Keresztül.
Emlékek csorognak
a penészfoltok között.
Kötél, hörgés,
függőség és magány.
Képek a falon mosolygó
arcokkal.
De igazán a penész mosolya
van jelen; a repedés
mosolya a falon, mint
tapasztalható mosoly.
Keresztet vet benned a
megszánás.
Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek. Minden egyes lüktető ütem nyomán, rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
