Felmegyünk enni, kinézünk,
letolt nadrág, bugyogó.
Előrehajolt szottyadt test,
a falra csobogó meleg húgy.
Utcaseprő, mint megváltó,
csikkeket söpör.
Sárga ruhában, hidegben,
szombat délután.
Tízből hét sörrel a kézben,
mint gyertyát tartják.
Emiatt sötét,
nedves ez a mocsár.
Felállunk helyünkről,
vonatra szállunk.
Három és fél óra múlva le,
negyven perc késéssel.
Acél cipőben járnak a percek, lépteik szívemre bilincset szögelnek. Minden egyes lüktető ütem nyomán, rablánc feszül lelkem sajgó zugán. Süket világba kiáltok hangtalan, nézlek a
Frissen mosott emlékeink betöltik a szobát, alig jut hely a jelennek. Megszokásból visszafelé pereg a kopott kópia, lassan kisbabák leszünk. Egyre füstösebbek és egyre kisebbek
I. Vérző hajnalok fénnyel írt üzenetek lassan indulok II. pecsétje ragyog arcomra égett jeled egyetlen ösvény III. nyíló kapun át végtelen ragyogásban óarany kövek IV.
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
