A hold fénye csillogott
a párás macskaköveken.
Még sötét volt,
mi lassan lépkedtünk.
Te szorosan fogtad a kezem.
Csönd volt az utcákon.
S hogy senki ne ébredjen,
a város halkan suttogott,
emberek, autók sem jártak.
Szorosan fogtad a kezem.
Sok gondolatom volt,
mesélni kezdtem neked,
szavaim megtörték a csendet,
csöndesen jöttél velem.
Szorosan fogtad a kezem.
Órák teltek el, észre sem vettem,
olyan jó volt sétálni veled.
A nap nyújtózkodni kezdett,
sugarától eltűnt a pára, s vele te is,
pedig azt hittem,
szorosan fogom a kezed.