Veit Judit: Karácsony után

A karácsony legünnepebb
az ünnepek között,
csillagszórós, fényes, és a szeretet
megbújik a díszek mögött.
Rejtegetünk, várakozunk,
és számoljuk a napokat,
hogy a fenyőfával együtt,
mi is magunkra ölthessük
ünnepi ruhánkat.
„Merry Christmas!”,
békéset és áldottat
kívánunk mindenkinek.
De mi lesz azután?
Mi lesz, ha ezek a napok
elmúlnak, véget érnek,
és csak kapkodunk
a lassan porladó sütemények
szerteszét szaladó
morzsái után.
Eltűnik a mézeskalács hangulat,
a fahéjillatú ölelések,
s mi térdig állva a hétköznapok
lepergett tűlevelei között
bambán nézzük az üresen
lógó szaloncukorpapírokat,
még pár napig keressük azt,
ami az ünnepből itt maradt.
Néhány akkord,
tompuló csengettyűszó,
összegyűrt csomagolópapírok
halmaza, a csillagszóró
utolsó szikrái.
Hova lesz a béke, a szeretet?
Kidobunk mindent
az ünnepi asztal leszedett
maradékával?
Eltűnik ez a pár nap,
mint a frissen kisült kalács illata,
a túláradó érzések is távolodnak,
egyre halkulnak a szavak.
Már nem olyan fontos,
nem kötelező mondani,
az internetre kiírni,
hogy a világ is lássa,
hogy mindenki és mindenkinek
a szépet és jót kívánja.
Majd jövőre,
ha közeledik a karácsony,
ami a legünnepebb
az ünnepek között,
csillagszórós, fényes, és a szeretet
újra megbújik a díszek mögött.

További bejegyzések