ernyedt falevél
billeg a hold
ezüst leheletén
a fasor
lelketlen mélyén
vacogás oson
a köd
sápadtan kullog
az éj
mázsás függönye
nyomán
a dér elnyűtt
hálóingje alatt
dermedt sárredőkben
kúszik haza
a hajnal
ha csillagot látok
így is láng
gyúl bennem