hetykén szórtad el azt
a néhány magvat
minden évben valahogy
még átcsúsznak a
borona fogai között
azt gondolná az ember
hogy amit kézzel
ültettél óvod
megfelelő időnként
megöntözöd
de azt sem becsülöd
hogy megmenekültek
ezek a sarjak
azt sem bánnád ha
a szél belőlem gyökerestül
tépné őket ki
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
