Még „Vak volt a hajnal,”
szürke, fénytelen,
mikor átfont ölelő karod,
lágyan betakartalak hajammal,
s rád csókoltam ezer csillagot.
Még „Vak volt a hajnal,”
szürke, fénytelen,
de bennünk lobogott a láng,
majd a lassan csituló vágyunk,
szerelmes csendet borított reánk.
„Vak volt a hajnal,
szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok”*,
s az utca kövén
mint varázstükrök
fénylettek a nyári zápor foltok.
* (Tóth Árpád: Körúti hajnal)
Ingeborg Bachmann 1977 óta az egyik legrangosabb német irodalmi díj névadója. Az 1950-es években lírikusként tört be a köztudatba, majd a legelismertebb prózaírók közé is
Egyszer majdnem meghaltam. Azon az éjszakán volt egy álmom. Belemart egy kígyó a vállamba. Nagyon fájt. Sokáig azt hittem, ez volt a halál előtti utolsó
Debreczeny György: elhervadnak a versek is Debreczeny György évtizedek óta jelen van a magyar költészetben, jelenlétével – írásaival mindig nagy feltűnést keltve és vitát váltva
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
