Csodás az ég ma, nézd azúr,
bágyadtan ring a délután.
Elnémult minden trubadúr,
izzik Napunk a trónusán.
Bágyadtan ring a délután,
lustán nyúlik a pókfonál,
izzik Napunk a trónusán,
közben tündöklő fényt csodál.
Lustán nyúlik a pókfonál,
de fel-felcsendül az ének,
közben tündöklő fényt csodál
a jövőt remélő élet.
A fák már gombolgatják reggeli fagyköpenyüket, De a napot még felhők opálüvege takarja. Bolondos kispatak fecseg fáradhatatlanul havas bölcsőjében, Az uszadékfák torlaszában csipkefüggönyt Fagyaszt a
mostanában egyre többet beszél a múltról a kísértések gyermekkoráról ahová mindannyiszor magával visz engem is az idő lyukas markára bízza a homályból előbillenő kusza képeket
A teremtés előtti időkben, mikor nincsenek még nemek, kirakom eléd mindenemet: Arcom sokszínű pírját, nyirkos kezemben félelem, szárnyat bontani képtelen képzelet kalitkába zártan vár, kerubok
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
