Ha vállamra dől a fáradt alkony,
nemcsak „Egy gondolat bánt engemet”, *
a csillagokkal tűzdelt égi bársony
nem hoz álmot –
félelmet rejteget.
Félelmet, hogy lesz-e holnap?
A rigók új tavaszt dalolnak?
Szólnak még szerelmes lantok,
vagy mindent eltaposnak
a békét hirdető tankok?
Ezer kérdés,
ezer cikázó gondolat…
próbálom csitítani szívemet,
de az fülemben dobol,
szorítja torkomat.
Dob-dob – dobbanás,
millió csillag fent az égen,
látod, minden fáradt alkonyon
jövőmet, s jövőnket féltem.
Dob-dob – dobbanás,
jelenünk didergő félelmet vámol.
Jöjj hát reménysugár:
lelkünkről olvadjon
a jeges fátyol.
*Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet
