Csak álmaimban érintelek újra,
ott simul rád vágyó sóhajom,
hogy szenvedélyünk régi lángra gyúlva,
pokol legyen, vagy égi oltalom.
Csak álmaimban bújok két karodba,
mint hangjától fosztott kismadár,
s nem bánom én, ha dalunk csak dadogva
repít egedbe, s dől a kártyavár.