sorsom elmarasztalta a világot mindig követ a pénzes szerelem démoni pofon megtöri hallgatásod és zendülésre hangolja szerepem bolondos születésem érdemelnéd – betelt a szív makrancos
A felkelő nap első sugarai áttörték az égbolt sötétjét. A csillagok még pislákoló fényei erőlködve próbáltak tündökölni, de az egyre feljebb kúszó nap kíméletlenül elbánt
A hallgatásaink a sors gomolyködébe vesznek, reá terítve leng uszálya hűlt szerelmeinknek, hevült ölelkezéseinkre múlt idő fonódik, nem ússzuk át mi már a végtelenbe tűnt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
