Álom vagy.
Beteljesületlen balga vágy.
Csitítom szívem,
de hiába,
elvesztettél, s én elvesztettelek,
fájdalmas sebeket hagyva szívünk falán.
Gyenge asszonyként harcoltam
haldokló szerelmünkért,
ibolyát nyíltam –
jégtörőt,
kétségbeesve küzdöttem érted, míg
lelkem lemeztelenítve
magányt sírt és sötét jövőt.
Napot akartunk.
Örökkön örökké összeolvadást.
Pusztában zengő pacsirtadalt,
rózsafüzér-tisztaságú vallomást.
Szemünk lesütve,
fátyolkönny mindkettőnk íriszén,
újrakezdés helyett temetünk,
végzetem voltál,
most zokogó zeném!