Vasárnap van, konyhám ébred.
„Kész a kávé! Ágyba kéred?”
Szól egy hang, de lám, csak álom,
kérdezőjét nem találom.
Feleszmélve ruhát öltök,
fájós derék közben felnyög,
álmos hajam, mint egy boglya
ősz hajszálam közrefogja.
Bontófésű meg-megakad,
megritkítja kóchajamat.
Összefogom azt a párat,
s már nem várom úgy a társat.