Vaskó Ági: Kórószív

Csont karomat már az ősz botozza,
kóró lettem, útszéli bogáncs,
páncélom a szélben száll lobogva,
s vele száll az elhaló fohász.

Rozsdás ajkam még a nyár hevében
zizegve sírt egy-két versikét,
s ha az Úrtól álom jött cserébe,
áldva takart be az esti kék.

Ilyen estnek vagyok most is hálás,
csillagtüzek adnak meleget,
égi fényük milliónyi lámpás:
kórószívben őrzött szeretet.