„Mint aki halkan belelépett”,
indaként ölel a hideg félelem.
Vacogó lelkembe beleégett:
nincs kiút, csak mély verem.
„Mint aki halkan belelépett”…
„Mint aki halkan belelépett”…
a jövőt teremtő hajnalok vakok,
egyre nőnek az égre kiáltó karok,
vérrózsát festenek a pisztolyok;
az egész Világ sebzetten imbolyog,
s hiába csókolna reményt a hajnal,
nem versenyezhet ily hatalmas haddal.
Hulló imák avarként fednek jövőképet:
„Mint aki halkan belelépett”.
(Az idézett sor Karinthy Frigyes Mint aki halkan belelépett című versének sora.)
