Ne szidj, ne korholj,
ne legyints,
ne nézz bolondnak
már megint,
s ne rázd megadón a fejed,
mert nem szállok a széllel,
sőt, ellene megyek,
mert nem hiszem, hogy
minden katica harlekin,
de hiszem,
hogy ékszerként
nem kell majd hermelin.
Hiszem, hogy koldus kezébe
nem kell kenyér,
mert nem lesz koldus,
nem lesz szegény,
nem ásít üresen
a kabátzseb,
fekélybűzt nem áraszt
ezer seb.
Ne szidj, ne korholj,
ne legyints,
ne mondd, hogy megváltót
játszol már megint.
Segíts!
Segíts kapukat tárni,
ünneplő ruhában
szeretetet várni.
Csillaggá törölni
minden gyerekkönnyet,
megtölteni kacagással
a mélységes csöndet.
Ne szidj, ne korholj,
ne legyints,
hagyd a múltat,
a jövőbe tekints!
Hidd el, jó lehetsz
ebben a rossz világban,
higgy, mint Isten hitt egykoron
az ő egy Fiában.