„Én írok levelet magának” –
megszeppent válaszom didereg,
lám, eltűnt a nyári varázslat,
vállamon hulló lomb pityereg.
Szobámban megrekedt gondolat
veri a kulcsra zárt ablakot,
odakint kaján ősz fosztogat,
s jégbe zár hajnali harmatot.
Én írok levelet magának,
fénytelen arcomon könny pereg,
lelkemben félszeg hit s alázat,
mely tétován szerelmet hebeg.
* Idézet: Alekszandr Puskin – Anyegin, Tatjána levele Anyeginhez
(Fordítás alapján)
2025.10.10.