Ma este megint rám zuhant
a magány sötét leple,
ablakom üvegén riadt szemem
a fényt hiába kereste.
A kormos éj elnyelt mindent,
csillagparázs sem világolt,
kaján vigyorral a kaszás
intett, a Hold fényudvarából.
Ma este sebet karcoltak megint
a feltörő emlékek,
késként hatoltak szívemig
a régi érintések.
Szavak nem nyíltak virágot,
megbénult a nyelvem,
tanyát vert bent a félelem,
s a csendben, elveszett a lelkem.
Ez nem az én történetem – szerencsére –, hallottam valakitől, aki olvasta már a neten. Állítólag így zajlott. Vagy másképp. Semmit nem változtat a lényegen.
– Csókolom, Ágika, tud ma fogadni? Kellenek a kezecskéi. – Négy óra, ha jó lesz, Gyimes úr… – Remek! Csókolom. És tudja… reziliencia… Ági elmosolyodott,
Fut-fut a Tizedes az orosz dzsip után, amelyen a többiek gerillaharcba indultak. Inkább mérsékelt harci tűzzel, mint rohamléptekkel, s ezért Tizedes utol is éri a
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
