Földanya sóhaja száll,
őszül a kecskeszakáll.
Alszik a nyár meg a tél,
már csak az álma ledér.
Sárgul az ágon a lomb,
vágyik a fényre a domb.
Csendül a nóta, a fütty,
húzom a szélhegedűt.
Molnár-Kozma Alexandra Az emlékezés útján a csend mögé ha nézek sarokba szórt vaskos tévedések térdelnek vezeklő magányban a múlt elnyűtt molyrágta paplanján az óhaj már
Új divat volt terjedőben a világ játszóterein: a gyerekekre új, kényelmes, ámde kissé mégis ormótlan szkafanderszerű ruhákat aggattak szüleik, amitől pont úgy kezdtek
Volt-e valaha is élete? Már abban sem volt biztos, csak azt tudta, hogy most nincs. Kiürült agy, kiürült szív, kiürült has. Hogy is lehetne így
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.