Én mindig este szárnyalok
mikor az ég, ében,
félszeg álmot rajzolok
csendes csillagfényben.
Gondolatban repülök –
alattam a tenger,
lágy hulláma énekel
bűvös szirénekkel.
Megfürdetem lelkemet,
hogy tiszta legyen mára,
majd rab madárként bezárom
aranykalitkába.
Én mindig este szárnyalok,
s imám ölén a hála –
heges szívem gyógyítója
kelő napsugárra.
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
