Vasi Ferenc Zoltán: MAGYAR LÁZÁLMOK III.

Édestej-Anyám! –
orvosok tépnek le melleidről,
akár egy sebtapaszt, –
gyöngyöző homlokkal,
kék vitorlavásznat! – s
röpülésbe kezdek súlytalan
a szemétdomb felett,
kiskakas gyémánt fél-szultánja!
Landolok virág(bomba)tölcsérbe,
míg majd csendőrnagyapám
integet a sarkon beforduló
halottaskocsiból:
Viszont-nem-látásra!
+
Rózsa-keresztapám s tengertelt
Dédanyám fogja a dobverőket, –
és világgá hírelik kisdobon:
A jövő – keresztfiam, dédunokám! –
megműti álmodat,
s idegenként iszod a kávékat,
tejporral, s anélkül, s egyedül.
Ismeretlen katona rákfenéje rág.