Tátong a mély,
átjár a nagy szakadék szédülete,
s én ezen a pillesúlyon röptömben élem
a világ kavalkádját,
a távlattalan űrhöz képest
parány-magam álmait kergetem,
reménye nélkül –
hogy hangom
gyóntatót talál –
s kórusi ének felzengve
egybeterelné az univerzum Te Deum-ját!
(az elesetteknek, a tehetségeseknek és a kortárs költőknek is) Megfeszített izmokkal iszom egy pohár vörösbort, csak mert fontos a testmozgás, fejben dől el minden, okosít
Az esőgyűjtő hordónak már csak az aljában lötyög egy kis víz. Feltöltöm a régi, alumínium kannát belőle. A hortenziabokrokkal kezdem a locsolást, mert nehéz labdafejük
Mert január végén az égből egy hókristály szemembe zuhan februárban üt fejbe a fagy és márciusban lesz zászlóbottal sántikálás majd áprilisban két szék közé ülök
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
