Varjú Zoltán: «« valaki mégis válaszolt »»

Talán semmi volt a tegnap
netán mindenségbe bújt
a kérdés villámcsapás lett
lesújt a válaszok hiánya

Hiába kérdezem ha nem felel
a holnapom ma nincs
ki rám figyel csak némán
hallgatom a csend ügyel

Fülel a némaságra árva
egymagában szájkitátva lánc-
ra verve szemtükörszilánk-
darab rajta rozsdás nagy lakat

Kulcsra zárva lóg a lába
fentről néz alá az ég
a földre hányva szerteszét
dobál a semmiség amíg

Lassan ébredek a mában
tébolyultan mindahányan bennem
testet ölt a sok tudat mi vérre
vágyva meg nem ölt ugyan

Talán semmi volt a tegnap
netán mindenségbe bújt
a kérdés villámcsapás lett
lesújt a válaszok hiánya

Kérdezek tán mindhiába
véres könnyek mosta szégyen
sárga színű lapjain rajtuk lángbetű
a mondat felett száraz tintafolt

       …úgy tűnik nekem…
«« valaki mégis válaszolt »»

További bejegyzések