„Ha magányosan álmodsz, az álmod csak álom marad, de ha másokkal együtt, akkor megteremted a valóságot.” – (Rafael Sebastián Guillén Vicente)
Azt hiszem –
valaki itt járt az este
valaki itt volt aki
nemrég távozott
hajnaltört szórt fény
mögül illatozott a pír
a csókja nyomán
arcomon csüngött
reggelig mint olvadó
dér alatt a meleg
könny folyt
alá a párnahuzat felett
mégsem hagyott
nyomot a folt
csak szívkérgen belül
maradt a pillanat
szónokolt: tovább —
tovább(!) álmodj szép
álmokat velem
hiszen az ébredésed
még semmiképp
sem indokolt
