Varjú Zoltán: SZÓLTAK ODAFENTRŐL »»

(Ez sem lesz Kossuth-díjas írás!)

Még jó ↔ időben szóltak fentről: →

Meglásd! – ha nem hajolsz meg eldőlsz,
Akárcsak a megrohadt nád,
Amelyik a gyökerét vesztette el.
De hiába szóltak fentről, hogy: – Tartsd a szád!
Kezünkben a sorsod, elkészült az ítélet,
„Megszülettél” a vád! – bűnöm lett a létezésem,
Van is rá érkezésem, mert az igazság fáj, tarol.
Olyan, mint amikor a szike az eleven húsba vág,
Onnan pedig mélyen a csontig hatol. Fáj.
Fáj minden hazugnak, nincs kivétel.
Ezért ömlik belőlem a betű, a szó, a mondat,
Hogy a bennük élő szikével csontig
Hasítson a gondolat, és tényleg …sosincs kivétel.
Nekem bárki bármit mondhat, nyugodtan
Szólhat fentről: – Tartsd a szád! – pont leszarom,
Én leírom amit gondolok, Ti meg
Elválasztjátok az igazságot a hazugságtól,
És a tisztaságot a szennytől.
Számomra mindennél nagyobb díj a vád, hogy: – Élek!

Nekem már hiába szólnak odafentről…

További bejegyzések