Ugyanolyan nap mint bármelyik: –
mégis mindenben más
ilyenkor ott van
mindenkiben a senki
aki mindenkivel kart karba ölt
miközben csendesen
kardba dőlt rendesen a bárhol
bármikor a bárkivel
együtt várva mikor múlik el a gyász
megmarad az emlék
tompul a felejtés meg jól vigyáz
minden apró részletet elfelejt
vagy bújtat el vastagon
fedi a jótékony félhomály
rejti majd a holnap már tegnap volt
mostani pillanatot amelyik: –
Ugyanolyan nap mint bármelyik
mégis mindenben más nélkülem…
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
