Fel sem ébredek ébren álmodom: – ég veled!
arcodra mosolyt képzelek ha könny
csorog ha fáj most a képzelet
szab határt döntöget a szív a szó
a mondatvégi jel és minden betűn az ékezet…
Fel sem ébredek ébren álmodom: – ég veled!
arcodra mosolyt képzelek amíg a könny csorog…
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
