Varjú Zoltán: HOSSZÚ ADÁSSZÜNET

Egyre halkuló, ritmikus sípolásban pulzál a lassuló életgörbe.
Egyenes irányú a jel. Fényes hullámok a fülsértő zaj után; – Csend.
Káosz szövetén a finom minta: – Rend. Fény. Erény = Remény. (Szeretet.)
Hosszúra nyúlt adásszünet követi. “Reinkarnált megvilágosodás.”

Létezés előtt, létezés után, új kezdetben a vég …és valami más…
Mindenségben a semmi, semmiben a mindenség, hívhatod bárhogy;
Legfensőbb akarat, kozmikus állandó, alfától ómegáig: Isten.
Sokan sehogy, Én csak úgy, hogy – MINDEN.

További bejegyzések