Hajnali vágy ébreszti ajkadat sóhaj lehel bőrömön a sós
ízű nyál édesen cirógat hév hevít kezed nyomán tapint bőr
alá feszítve ínt izomköteg remeg a láb a kéz megint megint megint
újra vágyna száz csodát a test az est az éj messze már az ágy
mégis visszahúzza testemet adva át a hű szerelmemet a lélek
pirkadatra vár amíg az arcod elpihen a mellkason pihegve csendesen
karol karom beléd felejtkezem addig a szív eggyé válik kedvesem: –
Hajnali vágy ébreszti ajkamat sóhaj lehel bőrödön a sós
ízű nyál édesen cirógat hév hevít kezem nyomán tapint bőr
alá feszítve ínt izomköteg remeg a láb a kéz megint megint megint…
