Gondoltam én
is kirakok magamról egy szakállas
fotót
lásd megteszem de mégse nem
mivel tudom jól
ez mára már szakállas
poén
sok hímtársam nézne inkább
mást
nem melles- legmélyebbre ható
dekoltázst netán a vastag rúzs
felett alatt púderes kifestett lotyót
nyéllel és anélkül aszpirint háremszögben
kisnyulat golyót
egy ismerős logót
ami elismerem szemlátomást
jobb kedvre derít
de van olyan aki jókat nyerít
azon
aki helyette is kipihent
aggyal kezdi újra el amit nemrég
abbahagyott
mert már túl sokat és gondolatot is lopott
tőlünk ami sokk
és fogott rajta rendesen a nap
ami meglehet szakállas
indok rá
ám legyen rá bármi ok
fotójával minket riogat pedig
mára annak arcán vastag pőre bőre
mégis szőrtelen
álcát dobott róla majd az arcán epilált
lehet pálinkázott és bepiált a drága
de végül csak-csak előkerült
az árva és ennek hála nem maradt tovább
egymagára
mint a szekérlőcsön lógó felesleges kolonc
amit szájkörön hagyott egy kétes kéjes
„kéretlen lobonc”…
- Varju Zoltan
