„Az emberiségnek véget kell vetnie a háborúnak,
különben a háború vet véget az emberiségnek.“
– John Fitzgerald Kennedy
Gerendát tör a szálkahasogató,
Számon kér, sarat keres.
Hófehér damaszt és selyem
Hull a porba, tisztából lesz
Bemocskolt szövet.
Puskagolyó követi a célt,
Célkeresztben halál fókuszál,
Majd lassan célba ér,
Felszakítva húst-acélt. Pusztít
Most a lövedék, falak omlanak,
Alkonyi fények alatt
Alszik el az álom, benne alszol
Kedvesem, rég múlt látomásom.
Élet utáni csend honol, pince-
Mélymagányban, halál előtti pillanat
Lohol rettegőn nyomában. Tompa
Durranásra ébredek, a ház
Felettem megremeg, ablak reped,
Szilánkokra hull. Aztán csendes
Sírást váltanak a jajszavak,
Félelmet tetéz a rettegés,
Egy szomszéd kisgyerekkel hal
Belém a szenvedés. Rajta már
Nem segíthetek, csak tartja két
Kezem, amíg gerendát tör
Felettünk a szálkahasogató,
Számon kér, sarat keres.
Hófehér damaszt és selyem
Hull a porba, tisztából lesz
Bemocskolt szövet.
Vessen rám azért, bár bárki
Most követ, mert imát kérek
Annak is, ki ránk lövet… hogy
Gyúljon benne fény,
Múljon el a gyűlölet!
