A jó tanítvány nem másolja le egy az egyben a mesterét,
hanem megpróbálja önmagát a mester szintjére emelni, a tőle kapott tudás által.
A jó mester pedig megtanítja a tanítványnak,
hogyan tudja az önmagát mesterien megcsiszolni az átadott tudással.
Kártyát vetett a sors
asztalán a mester
nem osztott sok lapot élő
igékbe forrasztott bele
hiába kértem őt kicsit
még hadd legyek halott
hiszen csiszolni kéne még
engemet mert meglehet
ugyan a kőbe zárt
lelkemet fénybe vitte már
míg a lassan múló testemet
börtönömnek szánva
földre küldte megcsiszolni
pedig tudja jól az élet
rajta semmit sem csiszol
meg nélküle az elme
sem lesz halhatatlan
fénytelen marad mert csak: –
vele együtt egy és oszthatatlan…
