Varjú Zoltán: FÁJT-E MÁR?

„Nem lehetünk érzékenyebbek az örömre anélkül,
hogy ne lennénk érzékenyebbek a fájdalomra.“
– (Alan Watts)

Fájt-e már úgy öröm, hogy könnyet csalt
Minden mosoly? Éreztél-e bánatot, akár
Kínokat, amikor jó kedvre derült alkony
Ébresztette arcodon, a rózsaszín pírodat?

Vártál e már feloldozást, azon vétkekért,
Melyek más helyett nyomták a válladat?
Adtál-e bűnbocsánatot, amikor kérték
Tőled, tudván, a bűnös lesz az áldozat?

Fájt-e már úgy fájdalom, hogy égig nőtt
Benned az öröm? Éreztél-e szenvedélyt,
Akár vágyakozást, amikor a szomorúság
Temette a szenvedést, a mosolyodra várva?

Kaptál e már válaszokat, olyan kérdésre,
Amire a felelet Tebenned lapult? Adtál-e
Megvilágosodást az éjsötétnek fényes
Nappal, amiből még az okos is tanult?

Fájt-e már úgy öröm, hogy könnyet csalt
Minden mosoly? Éreztél-e bánatot, akár
Kínokat, amikor jó kedvre derült alkony
Ébresztette arcodon, a rózsaszín pírodat?

További bejegyzések