Varjú Zoltán: “CSUPÁN”: – EMBER

Emlékszem… amikor gyermekként
A grundon együtt rúgtuk a megkopott
Labdát. Míg a kishúgod játszott
A kishúgommal, égig szállt a nevetés,
És néha persze a sírás, mégis kéz
A kézben járva, a mosolyukat adták.
Nem kérdeztük egymást soha: –
Magyar vagy-e? Zsidó, cigány, orosz, német?
…lehettünk volna bármi egyéb. Gyermek
Voltam-voltál, EMBER, ami éppen elég!

További bejegyzések