Emlékszem… amikor gyermekként
A grundon együtt rúgtuk a megkopott
Labdát. Míg a kishúgod játszott
A kishúgommal, égig szállt a nevetés,
És néha persze a sírás, mégis kéz
A kézben járva, a mosolyukat adták.
Nem kérdeztük egymást soha: –
Magyar vagy-e? Zsidó, cigány, orosz, német?
…lehettünk volna bármi egyéb. Gyermek
Voltam-voltál, EMBER, ami éppen elég!
(az elesetteknek, a tehetségeseknek és a kortárs költőknek is) Megfeszített izmokkal iszom egy pohár vörösbort, csak mert fontos a testmozgás, fejben dől el minden, okosít
Az esőgyűjtő hordónak már csak az aljában lötyög egy kis víz. Feltöltöm a régi, alumínium kannát belőle. A hortenziabokrokkal kezdem a locsolást, mert nehéz labdafejük
Mert január végén az égből egy hókristály szemembe zuhan februárban üt fejbe a fagy és márciusban lesz zászlóbottal sántikálás majd áprilisban két szék közé ülök
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
