Tudod –
téged rendre sorban idéznek sokan
neveznek kultúrvitéznek elvhű-
társnak szeretett a jelenkor
jövőbe láttál minden
amire vágytál adott volt »»
benned látnoki képesség
amit célodul kitűztél de
mégis szilárd talaj
felett jártál nem felette
lebegtél halhatatlanul
haltál élő papírlapokra végül…
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
