„Most fölmegyünk Jeruzsálembe.
Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát.
Azok halálra ítélik, és kiszolgáltatják a pogányoknak,
hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék.
De harmadnap feltámad.” – (Máté evangéliuma XX. 18-19)
****
Nektek szól bennem a keserédes dallam
amelyben rejtve maradt minden pillanat
amikor mosolyomban hamvadt el a vágy
ma a kakasszóra kora reggel virradóra
mint ahogy mondtam: lám megtagadtatok – lásd
te is miként hagyott magára a világ
e súlyos teher most itt ül a vállamon
bűnötök reám száll lassan elsorvadok
mint a kiszáradt lombjukat vesztett fák
azért hogy ti éljetek értetek meghalok
de harmadnapon atyámtól visszatérek
örök életet hozok megváltást és bűnbocsánatot
legyen hát szíved hálával telve tiszta
Irgalmas hitem fürössze meg a lelked
ha keresztfámnak áldozatát magába itta…
****
„Én vagyok a feltámadás és az élet.
Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
Az, aki úgy él, hogy hisz bennem,
nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” – (János evangéliuma – XI. 25-26.)