Varjú Zoltán: ΓΝΩΣΤΙΚΟΣ

Látomás kínoz elevenbe mar Arisztoklész
súg fülembe kósza dallamot képez
bennem minden gondolat elmejátékot űz
meg áll az ész és néha oly merész
hogy szinte fáj minden egyes bölcselet
a képzelet semminek sem szab
határt feszeget a legbenső éles látás
állít célkereszteket amíg a serény ács
serényen állítja fel a Golgotán az én
keresztemet mérem önmagamhoz mérve
révbe érve érzem még a csónak
nem jutott amit kellett az elme megtett
adott elvett tiltott engedett az élet sokat nem kesergett
semmin pőre testtel jöttem ennyim volt
csupán és ennyim lesz velem ha egyszer
távozom amíg meg visszatérek elpihen
a lélek és már semmitől sem félek addig; –

Élek élek élek élek és majd újra élek…

További bejegyzések