Magam mellé álmodlak. Még az illatod is
érzem, még a bőröd is érzem. A simításod,
a tested melegét, ahogy libabőrben fürdőzik.
Hosszú fürtjeidben eveznek ujjaim,
mert így szeretted. Most engedek a tartásnak.
Nem kellenek játékok, hisz most csak
egymásért létezünk. Talán arra gondolsz,
hogy soha ne érjen véget.
Talán ez csak az én gondolatom.
Hallom, hogy a fülembe suttogsz. Miért nem értem?
A szemedbe néznék. Miért nem látom?
Szóval az álom az a halmazállapot,
amiben a fény lassabban terjed?
A sóhaj ismét elmarad. Az anyajegyed keresem,
nem találom. De te még itt…