(1)
Múzeumi magány.
Nem látogatott kiállítóterem.
Francia reneszánsz vagy ókori görög?
Én itt vagyok és hallgatom
a tárgyak suttogását.
(2)
A szobrok szürkés mozgását imitálom,
miközben az emlékek leülepednek.
Érzem, ahogy a mészkőkristályok
rádermednek bőrömre.
Néhol kopott, itt-ott megrepedt.
(3)
Fel sem tűnt, hogy dobbanó kőszívem
lassuló ritmusra ver.
Nekem csak e falak panorámája maradt.
Ismerem jól minden négyzetmilliméterét.
Lassuló légzéssel, megdermedt léptemmel,
mondd hát, hová is mehetnék?
