Varga Árpád:bele sem gondolva

hisz már elfogadtad
szülőhelyed a mindig kedvest
a gyermekkori összefüggéseidet
a fákba vájt évszámok hegét
a puha arcú lányok tekintetét
a lámpalázat és a lámpaoltást
kihívások és új szokások sorát
egykori terveket lejtmeneteket
az egyszer csak elmúló heteket
s most nyers víziók fejedben kongnak
permanensen gyötrőn
míg észrevételeiddel együtt
újra bele sem gondolva
átlendülsz egy másik korállapotba