Vámos Hang György: Szó-fo-szó

szóval.
…– szóval csúnyát a szépre.
színleg feketét fehérre,
s a motiválatlan l(y)ó,
— midőn úgy teszi,
mint a kiégett feny vas-a-hó
fedi –,
s hogy mag a magát meg érje:
sok szabályzó
a fogad-hajtóra nézve,
Te, Te, Te, (pösz’ Én, Te Te Tézve)?
ki hajt a –“..ki vele! le vele!..”
— de, mi ennek a veleje, a tétje?
— arról nem is beszólva,
ahogy az árja zsák,
hogy bevarrja magát
illetve, keres-kutat, magán yosa’ iren a lukat,
egy alsóbb osztályú, kopott,
kokottra szokottra mutat?
meg az egymás szájába rágott szavak?
— hát már villásat késelni sem szabad?
“mecsoda világ!”
— persze, hogy kilát-
szik
es
kel(l)em
-en
-en
az “ÉN”!
(a nagy vénje
kitalál Té, vagy még se?
csak olyan konga donga,
f a lá b ú j tató,
labirintusba mond 6 ó,
tam-tam üzenet,
p esti ális muszlim-cc’ a borba-píron,
a Kunddal és gonddal merített, pörök tapíron?)
nem vitás :
ki-szittya így a nyereg alatt hátrafelé puhítás!

További bejegyzések