nem szedi szét,
nem is rakja össze.
simogatna, de nincsen más csak ökle.
ha tartana,
ha hajlana hozzám:
magamból megránt
s magába lök le.
Szerelem, Te drága!
— tavasz jégvirága szállna
s bóbita pihéje döf le.
Hol voltak akkor ezek, amikor zengett az ég? Amikor fogtuk az ásó – és nemcsak a zászló – nyelét s beszórtuk hit kölesével a földrész
Tömörül az éjszaka, tombol, telhetetlen, Idő kergetőzik bamba reggelekkel Egyujjas hamuzás staccatoi – az élet zongoráján Emlékek, mint
naponta szedem jéghideg sorokba bár a hangulat pokolian kedvez néhány gondolat a semmibe nyargal mégis vonzódom a szeretethez kifosztott bölcse a proletár időnek a részvét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
