Magad ácsoltad keresztnek
felnőtt bábja rejt gyereknek
Erővel hágtál szűzi Lányra
szánod mi vagy, de más az ára!
Másnak kár volt szájalni Róla
— áll az égnek dőlő lajtorja!
Benned belül szűkös szívedben
felül a gyermek s összeretten
— bámul rád, mint ki ismeretlen!
Mert ki forgácsot ki metsz a fából
— magaddal fizesd magad mától!
Nem fekhetsz párnák közt az ágyra
— nőj föl a magas égi ágra
emel az éj
feszülj fel reája!
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
