/na, erre köss csomót./
csomóan vagyunk,
csomóba verődve.
csomót veszünk,
csomót adunk-kapunk.
csomót szeretünk,
csomóan nem szeretnek.
csomót szülünk,
csomót nevelünk,
csomósodunk mikor halunk, temetünk.
csomó a gondunk, a bajunk,
csomóban hullik a hajunk.
az elfelejtődést tudva
csomót kötözünk magunkra.
forr bennünk csomó reményünk, álmunk,
— kifutunk magunkból s csomóssá állunk.
csomó kételynek kitett olvasón,
csomótól csomóig ható hitek.
csomó a vérben,
csomószor térden,
csomóként benne a korbácsütésben.
csomó indulás,
csomó érkezés,
csomópontokban gubancos ébredés.
(– egyenest lengnék…)
— csomóra csomózott csomó
vagyok…
csak a kezem figyeljék:
— csalok?!
