/(nya)fogás az étlapon/
Magam mutogatni semmi kedvem.
Tán ballonkabátban kéne mennem?
— széttárnám hírtelen,
lenne nagy zsivaj!
S a „séf” nyugtatna – engem?
— Natúrszelet! – Semmi baj!
Tán ballonkabátban kéne lennem…
Doktorom szólt: engem,
engem akart!
S egy kedélyes orvosnövendék gyűlésen
feltálalt „a’ la carte”!
Ui.:
Édes-sós vigasz:
itt ülök szótlan
— nyakig a szószban,
mint valami desszert,
gyümölcs, hántott szilva:
Agresszíve, Depresszíva.
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
