Vámos Hang György: Australopithecus africanus, avagy képzett válaszlevelek egy képzelt – Ausztrál-Magyar, disszidens írónő –, személyhez

I.

egy képre, mondhatnám képes feledre, midőn vonatablakon kidugtad, így jelezve: meg sem érkezésemet.

ez a vonat már elment.
– – sajnos csak Veled!

ahogy ablakon át kidugtad:
tovatűnik formás múltad
– – nem hív, nem integet!

meglehet,
ezért, hogy én sem nyújtok kezet,
– – hisz miért markolnám a szelet?!

eltűnsz, suhansz magadban,
de még is mozdulatlan,
a rendező-pályaudvaron,
mikor, mint a részegek
éjem eltűNŐcske kirabolt,
sebtében csomagolt
batyui közt ébredek.

csattanások, csikorgások,
érkezések, távozások fosztogatnak:

„vigyázat! a síneken tolatnak!”

utasa vagy magadnak
megváltottál, mint jegyet…

– – most miért furcsállod,
hogy Te vagy, aki áll ott,
– – s én megyek!

Ég Veled!

II.

Máramaros zöldben ausztrál magyar ír ……….
(profán a hon (hon’ meg nem..?) vágy okán)

vágyaddal
ritkán lakott…

– – szép a zöldje,
ahogy a szíved földje,
csusszanva, űzőn,
álom-bozóttűzön,
ébren-füstön,
óceánon átrohan.

– – száraz dal,
magod
fogan.

itt-ott.

tart
a nem akart
légyott.

– – hagyd hát Mr.Lance-t!
– – mondd csak, mi a francot
keresel Te még ott?

III.

intern naci
(hazafutáshoz…)

ausztrál
magyar
ír

„Jót s Jól!’”

figyelem s becsülés jár Neki:
– – megilleti!

az frusztrál: jut-e?

(bár köztünk is sok
magyar
                ír
                    ausztrál….
– – úgy értem:
ugrál,
            ugrál,
                        ugrál…

– – hogy fut-e?)

További bejegyzések