Vámos Hang György: Apám utakat is épített

tőle tanultam:
— a magunkba zártság,
megközelíthetetlenség,
folyton haragudni látszás
széjjelfütyörészhető!
— bár, — így mondta – embernek
olyan az idő:
csikordul olykor,
mint fogunk alatt a kő.

hozzám is járt.
Apám értem is, miattam is
fütyörészett.
— falsul, erőtlenül,
mint aki fél belül,
labirintusában magát keresve,
s csak véletlenül
botlott belém a gyerekbe.

fütyörészett, fütyörészett,
s hogy egyirányú útra tévedt,
hol szabályosan, menetirány szerint
szembeközlekedett a halál
— tanultam megint.

kiútra már nem talál,
bolyong.
olykor megáll, rám legyint:
— maradj fiú! ne jöjj te bolond!
nem út ez! – nézd meg jól! –
az útnak van lába:
hanyatt fekszem
s a testem,
mint csöpp bogár bejárja!

csikorgó idő.
olyan aminő
a kenyérbélbe sütve lelt kavics.
— hozzád horzsolódik az is! –
s kiköpődik a lélek…
— pedig, hát nem is igaz,
hogy mind, mind hamis volt
ami fénylett!

ballagok csak,
s fütyörészek, fütyörészek!

További bejegyzések