vasárnapi apukák vannak.
vannak vasárnapi hivatalnokok,
s úgy általában vasárnapi emberek.
de, hogy vasárnapi költők?
(ahogy vasárnapi csillag-rendszerek se!)
– nincsenek!
meglehet
százszor, ezerszer mondod el nekem:
„hogyisne, mégse”, te nem, te nem…
csak úrrá lehetsz,
át nem léphetsz ezen a végzeten,
csak költő lehet
önmagával szemben ily védtelen.
– – már nem lehetsz nemtelen.
Leszel.
Vagy.
Nagyúr:
Költő, ki így susog vadul
kiben a kép-beszéd megterem,
ki úgy szeret,
úgy ölel,
úgy hal el,
hogy tudja, érzi a „vagyok” kevés!
– – lenni kell!
– – már nem lehetsz nemtelen.
ki nem hamis,
ki magával is,
ki ily igazul, vadul,
gazul-dicsőn szemtelen:
a Teremtésben megterem!
